Javíthatatlanul...

Megint haragszom magamra. Nem túl jó érzés, ha az ember önmagával nincs kibékülve. Nincs elég akaraterőm, pedig már néhányszor megfizettem a tanulópénzt. Alaptörvény: nős férfival nem kezdünk. De mivan, ha az illető régi ismerős, akivel egyszercsak valahogy másként alakulnak…

Javíthatatlanul naív, álmodozó, romantikus, makacs...mikor milyen. Most például abban reménykedem, hogy erre a blog-oldalra történő regisztrációval javíthatok utóbbi időben kissé zavaros, magányos életemen. Javíthatatlan vagyok. Még mindig hiszem, vannak emberek, akik velem…