Javíthatatlanul naív, álmodozó, romantikus, makacs...mikor milyen. Most például abban reménykedem, hogy erre a blog-oldalra történő regisztrációval javíthatok utóbbi időben kissé zavaros, magányos életemen. Javíthatatlan vagyok. Még mindig hiszem, vannak emberek, akik velem azonos hullámhosszon élnek, és fontosnak tartják a beszélgetést (többek között). Van valahol valaki, akinek köszönhetem, hogy itt vagyok, remélem egyszer hálát mondhatok érte.
Kissé viharosra sikeredett az elmúlt néhány évem. Szeretnék végre kiegyensúlyozott, harmonikus, békés, és teljes életet élni. Lehetséges ez a mai világban?
